2016. 09. 03. Egy életút méltó elismerése
https://veol.hu/hetvege/egyeletutmeltoelismerese1722321

Egy életút méltó elismerése: A népművészet mestere kitüntető címet vehette át Nesó Sándor berhidai csont, szaru és fafaragó
2015. augusztus 29., 06:30 szerző: Szabó Péter Dániel

A szakmában legrangosabbnak számító népművészet mestere kitüntető címet vehette át a napokban Nesó Sándor berhidai csont, szaru és fafaragó, nem mellesleg kitűnő birkózóedző.
Sok más alkotóhoz hasonlóan a berhidai férfi is gyermekkorában ismerkedett meg, s kötött életre szóló barátságot a fafaragással.
Eleven gyerek voltak, a környéken élő barátaimmal egész nyáron jártuk a természetet. Ma is jól emlékszem, a Sédpatak
mellé, Rostáspusztára jártunk ki, s közben mindig faragtam valamit. Emellett nagyon szerettem rajzolgatni is, s édesapám látva mindezt, kilenctízéves koromban átvitt a településen élő idősebb Nagy István pásztorfaragóhoz, akinél a technikai dolgokkal éppúgy alaposan megismerkedtem, mint a népművészeti ág történetével. Rengeteget tanultam tőle mondja berhidai otthonában Nesó Sándor, ahol a míves alkotásokkal körülvéve ülünk le beszélgetni. Nesó Sándor csont,
szaru és fafaragó a népművészet mestere kitüntetést mutatja berhidai otthonában
A munkát később sem hagyta abba, hosszú évtizedek óta rendületlenül dolgozik. A hetvenes évek végén még kutatómunkát is végzett a témában a megyei múzeumban, hogy megismerje az autentikus népi művészetet.
Rengeteget köszönhetek Törő Lászlónak, az intézmény akkor igazgatóhelyettesének. Szinte szabad kezet és utat adott nekem, órákon át rajzoltam és jegyzeteltem a raktárban, hogy megismerjem a régi idők népi művészetét jegyzi
meg Sándor, aki minden alkalommal megálmodja, hogy mit fog ráfaragni az adott csont vagy épp szarudarabra.
Addig neki sem állok, amíg nem látom tisztán, mi lesz belőle. Persze a legfontosabb a jó és szép alapanyag beszerzése. Ezzel indul a folyamat. Általában gyümölcsfákat faragok, legutóbb pedig épp szürkemarha tülköt vásároltam az Alföldön. Ha ez megvan, akkor kitalálom, milyen használati tárgyat készítek.
Én ugyanis döntően olyan díszes alkotásokat faragok, amelyek használhatóak a mindennapokban. Só, lőpor vagy épp szalvétatartó, ivótülök, díszdoboz.
Előbb lerajzolom a formát, kitalálom a mintát, majd a műhelyben faragom ki az alapokat. Ezt követi, főképp a téli időszakban a díszítés mesél a munkafolyamatról Sándor, aki szerint a faragásból nemhogy meggazdagodni, még megélni sem lehet. Neki azonban nem is ez a célja. 
A saját kreativitásomra, a fantáziámra hagyatkozom, magamban érlelem az ötleteket, nem készítek megrendelésre tucatárut. Büszkén vallom, hogy ez az én utam. Számomra nem a pénz az öröm, hanem a szakmai minősítés, s persze az, ha a kiállításon megállnak az emberek, s elismeréssel szólnak az alkotásaimról. Mindezt persze nem tehetném meg a feleségem, Éva nélkül, aki hű társam és segítőm évtizedek óta jelenti ki, majd megszorítja szeretett felesége kezét.
Ő is ott volt vele augusztus 23 án a Budavári Palotában, ahol Balog Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől átvette a népművészet mestere kitüntetést. Nem tagadom, már régóta vágytam erre a címre. Eddig azonban hiába nyertem országos pályázatokat valamiért nem gondolták úgy az ítészek, hogy nekem kellene kapnom. Idén a Velemi Stúdió volt felterjesztőm, s Laczkovits Emőke nyugalmazott muzeológus a szakmai ajánlóm. Mellettük ajánlott a címre többek között Márfi Gyula érsek, a Veszprém Megyei Népművészeti Egyesület, a Berhidai Városvédő Egyesület, valamint a Honvédség és Társadalom Baráti Kör, de Öskü község önkormányzata is, ahol a település központjában néhány éve avatták fel Ösbő vezért ábrázoló faszobromat.
Közeledett augusztus 20 a, s titkon már elkönyveltem magamban, hogy idén sem kerültem be a tíz ember közé, aki megkapja a rangos elismerést. Az utolsó pillanatban azonban csörgött a telefon, a minisztériumból hívtak. Nem tagadom, könnybe lábadt a szemem, amikor megtudtam a jó hírt, hiszen több évtized munkájának, egy teljes pályafutásnak az elismerése a népművészet mestere díj. Felterjesztőim, támogatóim és barátaim többsége is meghatódva gratulált,
ők igazán tudják, mennyire sokat jelent ez nekem jegyzi meg a Magyar Kultúra Lovagja címmel is rendelkező berhidai alkotó, aki a hivatalos indoklás szerint példamutató életműve, technikai tudása, a hagyományokhoz való hűsége révén méltó utódja jeles kézműves elődeinek. Több évtizedes munkásságát szerint példamutató életműve, technikai tudása, a hagyományokhoz való hűsége révén méltó utódja jeles kézműves elődeinek. Több évtizedes munkásságát
mindig az anyag, a forma és a funkció tisztelete motiválta olvasható a díjhoz csatolt méltatásban.

Nesó Sándornak Miskolctól Szombathelyig rengeteg városban és faluban volt már kiállítása, sőt, a Sándorpalotában
és a Néprajzi Múzeumban is bemutatták már faragványait. Sok helyütt láthatóak faszobrai és domborművei, amelyeket ajándékként készített egyegy közösségnek. Jenő, Nádasdladány, valamint Jásd és Ősi községek templomaiban hagyta ott a keze nyomát az utóbbi években, míg Ösküről a már említett Ösbő vezér szobor miatt szeretik és tisztelik a művészt. Utóbbi településen a helyi értéktárba is beválasztották alkotását. A közelmúltban nyílt kiállításon Ángyán Tamás ösküi polgármester külön gratulált a népművészet mestere díjhoz. A bejelentést percekig tartó vastaps követte, meséli Sándor, aki minden bizonnyal az első birkózó, aki megkapta a népművészet mestere díjat.
Tinédzserkoromban kezdtem el birkózni, s büszkén mondhatom, hogy aranyjelvényes szintig jutottam a sportágban. Később jött a katonaság, majd a berhidai építkezés a fivéreimmel, így a versenyszerű sport elmaradt, ám edzőként nem szakadtam el a sportágtól.
A berhidai szakosztályban kisebb szünetekkel egészen a közelmúltig sorra nevelte ki a sportolókat. Köztük a 2010,ben
kadet világbajnoki címig jutó, a sportág egyik nagy hazai reménységének számító Németh Zsanettet, akinek ő maga adhatta át az aranyérmet a Szombathelyen rendezett viadalon. Zsanett ugyan már nem Berhidán edz, ám a mai napig kapcsolatban van nevelőedzőjével, aki szeptembertől újra edzéseket tart .
Az életem fontos része a birkózás, s mivel a környékbeli gyermekek is szívesen sportolnak, ezért szeptembertől Papkeszin indul egy csoport. Az edző a veszprémi Maász Barnabás lesz, én szakmai tanácsaimmal segítem majd a munkát. Bízom benne, hogy sikerül eredményes sportolókat, s jó embereket nevelnünk a fiatalokból. Ez utóbbi ugyanis a legfontosabb.
Szabó Péter Dániel

,